Valószínűleg meg lehetett volna akadályozni annak a 71 embernek a halálát, akik megfulladtak egy magyar rendszámú hűtőkamionban Ausztriában 2015 augusztusában – jelentette szerdán a Süddeutsche Zeitung (SZ) című német lap és két német regionális közszolgálati médiatársaság, a Norddeutscher Rundfunk (NDR) és a Westdeutscher Rundfunk (WDR) közös tényfeltáró munkacsoportja.
A beszámoló szerint a tragédiáért felelős bűnszervezet legkevesebb 28 alkalommal csempészett embereket Nyugat-Európába. Hűtőkamionokat is használtak, és ugyan a 2015. augusztus 26-án történt eset előtt nem halt meg senki, de több ember orvosi kezelésre szorult, mert elájult a zsúfoltságban. Az embercsempész utak során több sofőrt elfogtak Németországban, Ausztriában és Magyarországon, és lefoglaltak számos bizonyítékot. A bűnszervezet két vezetője, egy afgán és egy bolgár állampolgárságú férfi pedig legalább 2015 július eleje óta ismert volt a magyar hatóságok előtt, de nem tartóztatták le őket, így tovább folytathatták embercsempész tevékenységüket – áll a nyomozati anyagra hivatkozó beszámolóban.
Késedelem történt?
Az SZ, az NDR és a WDR szerint a magyar hatóságok 2015. augusztus 13-án megkezdték a bűnözők telefonjainak lehallgatását és a beszélgetések rögzítését. A tényfeltáró munkacsoport által megismert dokumentumok között több száz oldal csak a beszélgetések leiratait tartalmazza, köztük a tragédiával végződött úton folytatott telefonbeszélgetésekét. Azonban a magyar hatóságok "nyilvánvalóan" túlságosan későn kezdtek hozzá a felvételek lefordításához és elemzéséhez, ezért valószínűleg nem tűnt fel nekik az embercsempészek életveszélyes tevékenysége – áll a beszámolóban, amely szerint a magyar illetékesek többszöri érdeklődésre nem adtak felvilágosítást arról, hogy pontosan mikor értékelték ki a felvételeket.
Schmidt Gábor, a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség sajtószóvivője az SZ, az NDR és a WDR munkacsoportjának elmondta: ha a magyar hatóságoknak lett volna esélyük a rettenetes cselekmény megakadályozására, akkor meg is tették volna, de a rögzített beszélgetéseket csak a tragédia után tudták lefordítani és kiértékelni. Azt is elmondta, hogy nem figyelt állandóan valaki fülhallgatóval a felvételeket készítő berendezéseknél, mivel az utakat hajnali 3 óra és 5 óra körül bonyolították le.